2012.04.15
2012. 01. 22
Kitartóan részt vettek az apostoli tanításban, a közösségben, a kenyér megtörésében és az imádkozásban. Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetet az üdvözülőkkel. (ApCsel 2, 42.47)
Az első gyülekezet tagjai kitartó, hitük mellett elkötelezett emberek voltak. Mindennapjaikat is a Krisztushoz tartozás formálta. Nemcsak az apostolok igehirdetését hallgatták közösen, vagy az imádkozást gyakorolták, hanem közösségben is voltak, azaz ismerték, szerették, segítették, hordozták egymást. Ezt fejezte ki a kenyér házankénti megtörése, az úrvacsora is. A gyülekezet azért növekedett, mert a hívők megélték hitüket. Az erős közösség megkapta Isten áldását: napról napra növekedett a gyülekezet az üdvözülőkkel, a megtért emberekkel.
2012. 01. 15.
“Térjetek meg és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében.” (ApCsel 2, 38a)
A pünkösdi történet az egyház születése. Fontos látni, hogy mivel kezdődik az egyház története: megtéréssel. 3000 lélek csatlakozott a tanítványokhoz Péter beszéde után. Jézus szolgálatát azzal kezdte, hogy elkezdte hirdetni: Térjetek meg, mert elközelített az Isten országa. Minden gyülekezet története, de a keresztyén ember élete is a megtéréssel kezdődik. Mit jelent ez a szó? Megfordulást, visszatérést Istenhez. Ahogy a tékozló fiú otthagyta apját, hátat fordított és a lehető legtávolabb sodródott, mélyre süllyedt, elvesztette vagyonát, önbecsülését, aztán úgy döntött, visszatér az atyai házba. Ez a megfordulás, irányváltás a megtérés. Az Istennek hátat fordító életből Isten felé törekedő élet lesz. Ezzel kezdődik a hívő közösség és a hívő ember útja.
2012. 01. 08.
“Az Istennel járt Nóé.” (1Mózes 6, 9)
Nóé egy erőszakos, romlott világban élt, ő mégis tudott más lenni, különbözni a környezetétől. Mindenki rossz útra tért a földön, ő azonban az Istennel járt. A keresztyén ember sem tart mindig arrafelé, amerre a tömeg. Az Istennel járó ember ma is más, mint a többség: máshogy él, gondolkodik, dönt. Nóét igaznak találta az Isten, és túlélte a katasztrófát, a mindent elárasztó özönvizet. Házát, vagyonát, értékeit valószínűleg elvesztette, nem vihette magával. Ő maga azonban családjával együtt megmenekült. A válság minket is fenyeget, lehet, hogy lesz, amit elvesztünk javainkból. Az Istennel járó ember azonban megmenekül, nem sodorja el a katasztrófa. Az Úr gondoskodik az övéiről. Ezzel a biztatással nézzünk az új esztendőre!
